"Nehogy félreértse valaki: én az ajtókat akarom kicserélni, nem a Nemzeti alaptantervet"

2018. 09. 22. | A TÖOSZ a médiában

Visszavenné az iskolák üzemeltetését, és földadót vetne ki a nem helyben gazdálkodó termőföld-tulajdonosokra Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. 

HVG: Beszélhetünk még egyáltalán önkormányzatiságról, amikor a településeknek ma lényegében csak kötelező feladataik vannak?

Schmidt Jenő: Eddig az önkormányzatok oldottak meg mindent, most pedig az állam próbálja helyettük. „Mivel nem voltatok képesek rá helyben, megcsináljuk mi, a központban” – mondják. Hogy melyik módszer jobb, még nem tudjuk, de szerintem valahol a kettő között van az igazság.

HVG: Nem üzent még önnek a miniszterelnök, hogy – úgy is, mint a Fidesz egyik polgármestere – fejezze be a bomlasztást, az önkormányzati rendszer kritizálását?

S. J.: Orbán Viktor nem üzengetős ember, én pedig nem bomlasztok. Nem a kormány ellen beszélünk, hanem érte.

HVG: Miközben a parlamentben a képviselők a jövő évi költségvetés tervezetéről vitáztak, az ön által vezetett TÖOSZ azt állította, hogy az önkormányzati rendszer egyes területei alulfinanszírozottak.

S. J.: A kép ennél árnyaltabb. A jövő évi költségvetésben a kormánynak elég tisztességes, 700 milliárd forintos mozgástere van. Ezen belül az önkormányzati szférában – mintegy 60 milliárd forinttal – emelkedik a feladatfinanszírozás büdzséje. Lehet pályázni bölcsődei étkeztetésre, útépítésre, sportfejlesztésre. Az alaptámogatás 15 százalékos emelése a kisebb településeknek segítség.

HVG: Amire szükségük is lehet. A számok azt mutatják, hogy kettészakadt a magyar önkormányzati rendszer.

S. J.: Valóban, és ez a legnagyobb probléma. Csak egy példa: az iparűzési adó 62 százalékát a 3178 önkormányzatból csupán 47 település szedi be. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy Magyarország területének 75 százalékán nincs ilyen bevétel.

HVG: Akkor miből élhetnének meg az önkormányzatok?

S. J.: A működésük lehetséges a feladatfinanszírozáson keresztül, azonban adóbevétel nélkül a mozgásterük csekély. Vállalkozhatnak is, de ettől nagyon sok települést óva intenék.


© Fazekas István
HVG: Akkor nem marad más, mint az önök által javasolt földadó.

S. J.: Miért ne? Aki nem helyben lakó földtulajdonos és gazdálkodó, annak bizony fizetnie kellene a földadót. A tulajdonos ugyanis általában nem forgat vissza a bevételből a közösség hasznára. Tabon például, ahol polgármester vagyok, ha hektáronként csak ezer forintot kellene fizetniük ezeknek a tulajdonosoknak, akkor az évente 20 millió forint bevételt hozna az önkormányzatnak.

HVG: Azt nyilván tudja, hogy a földadó bevezetésével jó néhány ellenséget szerezne magának. Talán még a párttársa által vezetett agrárkamara is tiltakozna ellene.

S. J.: alószínűleg ütköznék a kamarával, de a helyi gazdákkal is, mert a tulajdonosok nyilván rájuk terhelnék ezt az adót, megemelve a bérleti díjakat. Talán olyan is akadna, aki bíróságra vinné az ügyet. Igaz, jelenleg is már mintegy félszáz olyan önkormányzat van, amelyik kivetette a földadót, ám még csak egy-két olyan esetről hallottam, hogy valamelyik kollégámat jogi úton kötelezték volna a bevezetett adószabály megváltoztatására.

HVG: Mivel a kormány 2010 után átvállalta az önkormányzatok adósságát, a helyhatóságok tiszta lappal indulhattak. Mégis vannak települések – például a fideszes vezetésű Pécs –, amelyeknek újra és újra mentőövet dobnak. A fegyelmezetten gazdálkodókkal szemben nem igazságtalan ez?

S. J.: Az önkormányzati szektor stabil, nincs eladósodva, csak egyes települések vannak bajban. De ezt a feladatfinanszírozási rendszer átalakításával ki lehetne simítani. Ha jól látom, Pécsett az a gond, hogy nincs elég termelő vállalkozás. Ennek ellenére ugyanazokat a feladatokat kell ellátnia a városnak, mint másoknak. Ez a példa is azt mutatja, hogy nem lehet egy kaptafára húzva finanszírozni minden önkormányzatot.

HVG: Közben pedig elnéptelenednek a falvak.

S. J.: Mondok néhány eretnekséget, hogyan kell megállítani ezt a folyamatot! Ha egy kistelepülésen hiány van köztisztviselőkből, akkor több fizetést adok annak, aki oda megy dolgozni, mint annak, aki az ötven kilométerrel arrébb lévő nagyvárosban vállal hasonló munkát. Ma ez nincs. Vagy ha nincs bolt a faluban, mert nem éri meg a vállalkozónak, akkor adókedvezményt adok annak, aki ennek ellenére közértet nyit. Ha lőtávolon belül van infrastruktúra, van megélhetés és van közlekedés, akkor az emberek nem fognak elmenni a faluból.

HVG: A kormány azt állítja, nem tervez nagy változást az önkormányzati hatáskörökön és rendszeren. Ön viszont nyíltan is vállalja, hogy lenne mit újratervezni.

S. J.: Minden önkormányzatnak van legalább húsz kötelező feladata, ebből egy ötszáz fős település nagyon sokat nem tud ellátni. Nincs hozzá saját forrása és szellemi kapacitása sem. Egyszerű a tétel: három ember nem tudja elvégezni azt, amit máshol harminc, és ezen változtatni kell! De ami ennél kényesebb téma, az az iskolák üzemeltetése. Én visszavenném a korábbi jogokat, mert a mi épületeinkről van szó, amelyeket az állam csak működtet. Nem normális, hogy miközben a probléma helyben van, a megoldás kilométerekkel arrébb egy központban. Csak nehogy félreértse valaki, amit mondok: én az ajtókat akarom kicserélni, nem a Nemzeti alaptantervet. A javaslatomnak semmi köze ahhoz, mit és hogyan tanítanak az iskolákban.

HVG: Azt is javasolta, hogy az önkormányzati oktatási intézmények – legalább az óvodáik esetében – épp annyi normatív támogatás kapjanak, mint az egyházi fenntartásúak. Aligha aratott nagy sikert pártjában az ötletével.

S. J.: Szerintem semmi különbség nincs az egyházi és az önkormányzati óvodába járó gyerekek között, a finanszírozás mégis eltérő. Nem szabad különbséget tenni, mert akkor lesz jó és rossz fenntartó. Itt csak fenntartó van, aki állami feladatot lát el.

A cikk eredetileg a HVG 2018/31. számában jelent meg.

Forrás: hvg.hu