Európai Partnerség és Monitoring Önkormányzati Program - Összefoglaló cikk

A workshop célja az volt, hogy az önkormányzatok képviselői közösen tekintsék át a stratégiai kérdőív eredményeit, megvitassák a friss fejleményeket, és értelmezzék azokat a kihívásokat, amelyek a hazai településeket az uniós források felhasználásában és az autonómia megőrzésében egyaránt sújtják. A beszélgetést dr. Gyergyák Ferenc főtitkár vezette, aki a nyár folyamán beérkezett válaszok összesítésével nyitotta meg a programot.

A stratégiai kérdőív tanulságai

A 177 kitöltött kérdőív egyértelműen kirajzolja a polgármesterek jelenlegi helyzetértékelését. A helyi vezetők információszerzésre elsősorban a TÖOSZ hírlevelét használják, és bár a szervezet által biztosított előnyökkel elégedettek, a mindennapi aktivitást csak közepes szintűnek értékelik. A válaszokból kitűnik: a települések háromnegyede egyáltalán nem vesz részt fejlesztéspolitikai egyeztető fórumokon, így a helyi érdekek képviselete az országos döntéshozatalban rendkívül korlátozott.

A felmérés szerint az önkormányzati vezetők frusztrációját az okozza leginkább, hogy javaslataik sok esetben nem jelennek meg a végső szakpolitikai anyagokban. Bár voltak részsikerek – például az ASP rendszer bevezetése vagy a versenyképes járások programja –, az önkormányzatok úgy érzik, hogy beleszólásuk kevés érdemi változást eredményez. Ez a kiszolgáltatottság érzése végigvonult a workshopon is.

Uniós és hazai források: közepes eredmény, nagy akadályok

Az uniós támogatási rendszer értékelése szintén beszédes: a polgármesterek átlagosan 2,9 pontra taksálták hasznosságát, míg a hazai elosztást még ennél is alacsonyabbra (2,8 pontra). A háttérben jól ismert problémák állnak: a bonyolult és sokszor átláthatatlan adminisztráció, a túlzottan centralizált döntéshozatal, a humán kapacitások hiánya, a jelentős önrész előírása, valamint a hiányos tájékoztatás.

Az önkormányzatok jövőbeli prioritásai világosak: civil támogatások és közösségépítés, kulturális-turisztikai fejlesztések, települési infrastruktúra javítása, zöld- és klímapolitikai projektek, valamint a szociális ellátórendszer erősítése. A polgármesterek képzési igényei is sokatmondóak: a közösségfejlesztés, a pénzügyi gazdálkodás, a környezetvédelem és a digitalizáció terén szeretnének előrelépni, elsősorban rövid, gyakorlati online képzések és tapasztalatcsere-formák révén.

Ezek az igények azt üzenik, hogy az önkormányzatok készek a fejlődésre és alkalmazkodásra, ám ehhez partneri hozzáállásra és kiszámítható finanszírozási környezetre lenne szükség.

Pénzügyi válság és bizonytalanság

A workshop egyik legfontosabb témája a finanszírozási nehézségek sora volt. A résztvevők beszámolói szerint számos pályázat vagy el sem készül, vagy ha meg is jelenik, nem illeszkedik a helyi szükségletekhez. A Magyar Falu Program például 2600 települést érint, de a kisvárosok, különösen az 5–15 ezer lakos közötti települések gyakran kimaradnak a támogatásokból.

Schmidt Jenő egyenesen úgy fogalmazott: a program „hűbéri pénz” lett az országgyűlési képviselők kezében, ami az önkormányzatok kiszolgáltatottságát erősíti. Hozzátette: az EU-s támogatások felét jelenleg blokkolja az Unió, a TOP Plusz források 70 százaléka már elköltésre került, miközben a Magyar Államkincstár hosszas ellenőrzései és felülvizsgálatai miatt számos projekt akár másfél évre is elhúzódhat.

A magyar államháztartás helyzete tovább súlyosbítja a képet: a 65 ezer milliárd forintos államadósság és a 4 ezer milliárdos hiány miatt folyamatos hitelfelvételre van szükség, így egyre kisebb az esély új pályázati kiírásokra. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint az önkormányzatoknak reálisan kell számolniuk azzal, hogy a következő időszakban a forráshiány lesz a legnagyobb akadály.

Kisvárosok hangja és a jövő feladatai

Pető Zsolt polgármester felvetése szerint ideje lenne frissíteni a kisvárosi programot, hogy ezeknek a településeknek is hallhatóvá váljon a hangjuk. A példák, amelyeket említett, jól mutatják a helyzet abszurditását: kihasználatlan kisbuszok, fél éve el nem számolt bölcsődeépítés, miközben a település saját forrásból fedezte a költségeket.

Dr. Gyergyák Ferenc főtitkár támogatásáról biztosította a kezdeményezést, és jelezte: a szeptember 8-i elnökségi ülésen napirendre kerül a kisvárosi program frissítése, valamint egy új munkacsoport felállítása. A résztvevők szerint ez kulcsfontosságú lépés, különösen a közelgő választások fényében, hiszen a kisvárosok politikai és társadalmi súlya meghatározó a jövő alakításában.

Autonómia és önkormányzati jogkörök

A jövőbeni prioritások között a pénzügyi helyzet stabilizálása mellett az önkormányzati autonómia védelme is kiemelt helyet kapott. A polgármesterek egyértelműen vissza szeretnék kapni azokat a jogköröket, amelyeket az elmúlt években a központi kormányzat vont el. Az építésügy államosítása például komoly visszhangot váltott ki: a települések jelentős része nehezményezte, hogy elvesztették beleszólási lehetőségüket a helyi építési szabályokba.

A helyi gazdaságfejlesztési döntések, a kulturális intézmények működtetése, az építésügyi engedélyezés és a környezeti szabályozás mind olyan területek, ahol a polgármesterek szerint helyi szinten lehetne a legjobb döntéseket meghozni. Ezek hiánya nemcsak az autonómiát gyengíti, hanem az állampolgárok bizalmát is erodálja.

Összegzés: kihívások és lehetőségek

Az augusztusi workshop üzenete egyértelmű: a magyar önkormányzatok ma olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyek túlmutatnak a helyi problémákon. A forráshiány, a centralizált döntéshozatal és a bürokratikus akadályok együttesen olyan gátat képeznek, amely lassítja a fejlődést és gyengíti a helyi közösségek ellenálló képességét.

Mindezek ellenére a polgármesterek és a TÖOSZ vezetői nem a panaszkodás, hanem a cselekvés irányába mozdulnak. Az új programok előkészítése, a kisvárosok érdekérvényesítésének erősítése, valamint az önkormányzati autonómia védelméért folytatott küzdelem mind azt jelzi: van jövőkép és van akarat.

A kérdés csupán az, hogy a nemzeti és európai döntéshozók hajlandóak lesznek-e partnerként tekinteni a helyi közösségekre. Ha igen, akkor a következő években elindulhat egy fenntartható és igazságos fejlődés útja. Ha nem, úgy a magyar önkormányzatok továbbra is egy szűkülő mozgástérben, forráshiánnyal és korlátozott lehetőségekkel kénytelenek majd működni.